Volt pár dolog, amiket erős gyanakvással szemléltem, amíg terhes voltam. Például a kettő helyett eszem. Ez baromság! Nem is ettem többet, mint előtte, mégis híztam majd' 30 kilót. (Budapest legnagyobb víztornya szerintem én voltam.)
De vannak olyan nézetek, amik erősen megdőltek.
Pl a hordozókendő. Kedves találta ki, hogy legyen, mert majd ő hordoz. Aztán ebből az lett, hogy én hordozok, de nagyon. Mert így könnyebb közlekedni, pakolni, teregetni, vasalni, ha a Malacki nyűgös, és nekem meg az ő dajkálásán túl is lenne dolgom.
Pihenőszék. Gondoltam, mi felnőttünk anélkül is, de mobilabb, mint a kiságy, és beköthető a gyerek. Így ha épp' egymást nyigázzuk, de közben kopognak/ki kell mennem a szobából, akkor csak fogom a kölköt és jól bekötöm a székbe. Illetve ha tévézek, de ő még nem alszik, befordítom háttal a tévének.
Cumi. Azt hittem, hogy majd ő lesz a kivétel, aki soha, de soha. Tévedtem. Három hetes sem volt, mikor a cumi előkerült. Ő elcsendesült, én megnyugodtam, valamint a cumi által kiváltott szopóreflexnek hála volt egy kis bélműködés beindulás is.
Köztünk alvás. Ezen is elvéreztem. Mert lusta vagyok. És amikor nagyon fájt a hasa, nem bírt mélyen, rendesen aludni, öt percenként felriadt, én meg már kegyetlen fáradt voltam a nemalvástól, megtörtem. Gyerek kényelmi szempontok miatt jött közénk. Megtanultam alvás közben szoptatni (én alszom közben), félálomban beletalálok a cumival a szájába, ő nyugodtabban alszik. De! Ha nem nyűgös, a helyén alszik. Komolyan. :)
És van egy olyan érzésem, hogy ezzel még nincs vége a megalkuvásoknak!