Eddig nem nagyon foglalkoztam ezzel. Mert amíg "csak" rólam volt szó, tudtam a választ. Nem oltatok. Mert hogy úgy sem kapom el, meg ezt is ki lehet feküdni, stb.

De most már nem csak rólam van szó. És bár a sokféle olvasott infó közül szinte mindegyik arra tér ki, hogy az utolsó harmadban veszélyes elkapni, és az még messze van, lehet, hogy nem lenne jó ezzel hazardírozni.

Kedves szerintem már át is esett ezen a betegségen. Bár mintát vagy mit nem vettek tőle, és a háziorvosunk a "Milyen színű és állagú takony jön az orrából?" kérdés alapján ír fel mindenre Sinupretet és lázcsillapítót (és ez nem vicc, tényleg így diagnosztizál), tuti, hogy komolyabb volt a sima influenzánál.

És bár én is voltam beteg karácsony előtt, de az csak mandulagyulladás volt, nem "hini".

(Ez is megérne egy külön mesét, mert nyolc-kilenc hetes terhesen senki nem vállal felelősséget azért, hogy gyógyszert adjon. Az ügyeletet felhívtam, hogy megy fel a lázam, mit tudok tenni ilyenkor a hűtőfürdő mellett? A válasz az volt, hogy ne csináljak semmit, reggel keressem fel a nőgyógyászt... :S)

Szóval most töröm a fejem, hiszen lassan töltöm a 12. hetet, utána már elvileg oltanak.

Szerintetek?

28-án kiderül, hogy kéket vagy rózsaszínt kezdjek gyűjteni...

2009.12.22-én CRL 17 mm, grav: 8-9 hét. :):):):)

 

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!!!!!!!!!!!

itt, és annyi minden történt azóta. Megjártuk Prágát, szerelmes vagyok, és nem érdekel semmi más.

Röviden ennyi, de lesz még hosszabb is, csak még nincs itt az ideje! ;)

akkor már hó vége van. A kutya egész péntek éjjel hányt, én szombatra hulla, vasárnapra nem is létező lettem. A kocsi egy béna, működésképtelen vasdarab. Anyunak szülinapja lesz, nekem semmi ötletem nincsen, hogy mivel, és lehetőségem, hogy időben köszöntsem fel.

Bent se főnök, se SzuperFiú, még jozsival is összerúgtam ma, pedig hozott szalonnát.

És sehol egy deli referens, pedig kéne, de nagyon...

Kedves még bírja. De ő sem tökéletes... :)

 

Amúgy jól vagyok.

Ekkora hülyeséget régen álmodtam. És a legrosszabb, hogy úgy éreztem, egész éjjel tertott. Háború volt, világháború. Anyuéknál kerestünk menedéket. Persze jöttek a katonák, és elvitték a fél családot, mert voltak nálunk röpiratok, meg mindenféle olyan papír, amit nem néztek jó szemmel. Ütöttek-vertek minket, akik ottmaradtunk, és nem tudtuk, mi történik azokkal, akiket elvittek. Aztán repülők jöttek, lebombázták a várost, és azon imádkoztunk, hoyg csak ezt éljük túl (egy kilencedik emeltei panellakásban). És amikor vége lett a bombázásnak, kétségbe esve próbáltunk elérni telefonon mindenkit. 

Nem volt jó átélni.

 

Tanulság: nem kéne vacsorázni 10 után, még akkor sem, ha Kedves csak akkor ér haza.

Mert hát mikor nyílik ki a dob mosás közben? Na mikor? Mikor tele van ruhával, és pont fejjel lefelé van az a sz*r. És lehetőleg legyen vasárnap, este hat óra. Mert az úgy korrekt!

hogy tüsszentek egyet a melóhelyen, és ezer rémült tekintet mered rám, és csak akkor nyugodnak meg, mikor felkiáltok, hogy "Ez nem sertésinfluenza!"?

ezt eddig is tudtam. Kicsit szelektív a hallása, ha hívom, kicsit szétszórt, nem ül le a járda szélén, no meg egy hörcsög. A kan kutyákkal morog. Eddig ezért nem is engedtem nagyon össze velük, illetve figyeltem, hogy ha kicsit is kezdett elborulni az agya, mentünk odébb.

Ma lementünk a hátsó futtatóba. Két ismeretlen kutya volt ott, mind nagyobbak Bogyó Kapitánynál, így nem engedtem el, sőt maradtunk a futi végében. A másik ebek gazdája odajött, hogy Bogyó mennyire jön ki a nagy kutyákkal. Miután kiderült, hogy ők is fiúk, mondtuk, hogy inkább nem engedjük el, maradunk a futtató végén. Jó  percig semmi baj nem volt, de utána jött még két másik nagy kutya (mondjuk Bogyeszhoz képest melyik kutya nem nagy...), akikkel tudom, hogy nem jön ki. Rövidre is lett fogva, és mivel kimenni mér nem tudtunk, gondoltam, megvárom, míg bejönnek. De Talpas sajnos kiszúrta, és a gazdája ott hibázott, hogy nem nézte meg, ki van bent, rögtön elengedte. Persze összeugrottak, mire a futtató másik végéből előrontott a kutya, akit gazdája szerint minden nap betalál egy másik, és nekiugrott talpasnak. Konkrétan onnan Bogyót le se szarták, egymásnak estek. És az a seggfej meg velünk üvöltött, hogy az egész az én idióta kutyám miatt van. És hogy futtatóba ne hordjunk neveletlen kutyát.

Gondolom, a hiba tényleg bennem van. Mert bár az ő ebe rohant át árkon-bokron, az én kutyámnak ment neki az, akivel tényleg tudom, hogy nem jönnek ki, még mindig én vagyok az, aki ezen rágódik.

De azért bosszant, hogy képesek az emberek teljesen elvakultan nézni a dolgokat, nehogy kiderüljön, seggfej volt ő is...

 

Amúgy így alszik egy neveletlen kutya: